Teöreök Aladár (1894-1917)
Budapesten született 1894. december 4-én. Elemi
iskolai és gimnáziumi tanulmányait is Budapesten végezte jeles eredménnyel. 14
éves korában Perényi Adolftól (Radnai Béla tanárától) sajátította el a
Gabelsberger-Markovitsrendszer alapjait a budapesti I. kerületi Werbőczy
Gimnáziumban, majd Radnai Béla vette át tanítását, aki erősen leegyszerűsítette
és a kivételektől igyekezett mentesíteni a rendszert. Megismerte és
következetesen használta Fabro új, szabad rövidítési elveit, erősen támaszkodva
a magánhangzós rövidítésekre és a lélektani, logikai, nyelvi összefüggések
kihasználására a rövidítésalkotásban. Ezeknek köszönhetően gyorsan haladt előre
és növelni tudta teljesítményét.
Teöreök Aladár 1911 tavaszán, Ungváron még
csak 250 szótagos fokon nyújtott be jó munkát, ősszel már a 300-400 szótagos
versenyen 5. lett. Legnagyobb bravúrját 1912 tavaszán a miskolci 450 szótagig
gyorsuló diákbajnokság megnyerésével érte el, és vált országosan is ismertté.
Hibáinak száma is elenyésző: 0-1-4. A verseny után pár héttel jelesen
érettségizett és beiratkozott a budapesti egyetem jogtudományi karára. Egyetemi
tanulmányai mellett vállalt gyorsírói munkát a Statisztikai Hivatalban, és egy
ügyvédi irodában, A Nap telefongyorsírója, de vállalta kongresszusok, gyűlések
írását is. Az iskolai gyorsírókörétől –
ahol vezető tisztségeket töltött be – elbúcsúzott, és bekapcsolódott a
budapesti Egyetemi Gyorsíró Egylet, a Gyakorló Gyorsírók Társasága és az
Országos Diákgyorsíró Szövetség munkájába. Felelős szerkesztője lesz a
Diákgyorsíróvilágnak, társszerkesztője a Magyar Gyorsírási Újságnak.
Gyorsírás-elméleti cikkeket ír, előadásokat tart. 1915-ben megszerezte a
gyorsírástanítói képesítést. Gyorsírási munkásságával úttörője lett az egységes
magyar gyorsírásnak. Jogi tanulmányait 1916 őszén befejezte, de előrehaladt
súlyos betegsége miatt a doktorátust már nem tudta letenni, 1917. március 8-án,
23 éves korában meghalt.
Részletes irodalom: Dr. Nemes Zoltán Teöreök Aladár
1894-1917. (Az Egységes Magyar Gyorsírás Könyvtára 161. sz.)