EGYSÉGES MAGYAR GYORSÍRÁS
1927-ben dr. Radnai Béla megalkotta az egységes magyar gyorsírást. Művét számos nyelvre átültették. Ez a rendszer számtalanszor bebizonyította, hogy életképes, könnyen megtanulható, eredményes. Sikerét jellemzi, hogy 1995 óta - és egészen 2003-ig! - Magyarország adja a gyorsíró világbajnokot, dr. Lestár Éva parlamenti gyorsíró személyében.
A világháló segítségével is
szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy a technika megannyi vívmánya
ellenére sem vált feleslegessé vagy időszerűtlenné a gyorsírás. Bizonyítsuk be
az állításunkat?
A hangszalag vagy akármilyen rögzítési mód az elhangzottakon kívül történtekről
nem tud beszámolni, nem árulja el a gyűlésen, értekezleten közbeszóló nevét, a
szónok esetleges taglejtését, mimikáját. Ahol fontos a szó szerinti feljegyzés,
ott ragaszkodnak a beszédíró gyorsíró munkájához, aki nemcsak szavakat, hanem
mozdulatokat is képes megörökíteni, szavakkal kifejezni. Ilyenekkel például:
élénkség, mozgás, kivonulás, bevonulás a terembe stb.
Figyelemre méltó az is, hogy
többórás eszmecseréről készült hanganyagból a gyorsíró sokkal rövidebb idő
alatt kiváló tartalmi kivonatot készíthet, míg a felvétel végighallgatása
feleslegesen időt rabló művelet, ha rendelkezésre áll avatott gyorsíró. És
akkor még nem is beszéltünk arról a gyakori problémáról, hogy a magnószalag
végéről-elejéről lemarad akár pár másodpercnyi, de nagyon fontos rész, vagy nem
érthető a távolabb ülő személy beszéde stb.
Érdemes egyéni célokra is
megtanulni a gyorsírást. Ennek haszna egész életre szól. Akik ezért
sajátították el, és jelentős pozíciókba kerültek, már idős fejjel gondolkozva
is lándzsát törnek megtanulása mellett. Rengeteg időt lehet ugyanis
megtakarítani vele, néhány soros feljegyzés másodpercek alatt kész.
Híreink
A LEGFRISSEBBEK
