Főlap | Bemutatkozunk | SzóVilág | Hírek | Versenyek | Vállalunk | Büszkeségeink | Linkek | Ajánló | Letöltés | Tanulmányok| Fórum |
Társam, a billentyűzet

Társam, a billentyűzet

 

A legjobb magyar gépíró volt Bécsben. Ez volt a 9. világbajnokság, amin indult. Nem titkolt vágya, hogy 2007-ben Prágában jubilálhasson.

De nézzük sorjában! Április 3-án a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Új Néplap újságírója, Bugány János úgy mutatta be Nagy Ferencnét, mint aki "sportot űz a gépírásból". Részletek a cikkből:

 

Közel tizenötezer leütés. "Mindössze" ennyi szükségeltetik ahhoz, hogy egy éven át valakit a gépírás bajnokaként tartsanak számon a szakma avatott honi képviselői. No és még két apróság: hogy ezt az értelmes, összefüggő szöveget adó, tengernyi karaktert valaki röpke harminc perc leforgása alatt, legfeljebb négy-öt hibával legyen képes papírra vetni, avagy - az informatika térhódítása óta - a számítógép képernyőjén megjeleníteni.

Idén ez a bravúr az ország legjobb gépírói közül csupán Nagy Ferencnének sikerült. A Tiszamenti Vízművek titkárnője azonban - bár ezt kevesen tudják róla - nem először nyerte el a szakma nagy múltú ernyőszervezete: a nyolcvanesztendős Magyar Gyorsírók és Gépírók Országos Szövetsége bajnoki címét. Éppen húsz éve ugyanis Julcsi - ahogyan barátai és munkatársai szólítják - egyszer már a dobogó legfelső fokára állhatott, kivívva ezzel az akkor éppen Budapesten rendezett világbajnokságon való részvétel lehetőségét.

Már általános iskolás koromban megtetszett ez a hivatás - meséli a kétgyermekes szolnoki családanya. - Vonzott a gyorsírás érthetetlennek tűnő jeleinek misztikuma és az írógépek már-már muzsikává összeolvadó ritmusos-dallamos kattogása. Ez utóbbira mindmáig nosztalgiával gondolok. Négy éve, a hannoveri világbajnokságon használhattam utoljára ilyen szerkezetet. Akkor úgy éreztem, a számítógépek előretörésével a megméretések időszaka számomra lezárult. Aztán addig győzködtek, hogy mégiscsak folytattam - immár hosszú ideje egyedüliként az egész megyében.

Nagy Ferencné szerint manapság a billentyűzet a versenyző igazi társa. Neki például évekig tartott, mire rátalált a megfelelő klaviatúrára. Rögtön vásárolt is belőle kettőt.

Viszonylag zökkenőmentesen sikerült az átállás. Egészen jól belerázódtam ebbe a műfajba. A hazai eredményeim legalábbis ezt igazolják. Pedig egy-egy országos seregszemle bizony nem sétagalopp! Feszült összpontosítást igényel, hiszen a több száz induló között olykor csak a pillanatnyi koncentráció dönti el a végső sorrendet. Ezen a szinten már mindenki remekül felkészült szakember. A világbajnokság persze külön világ. A munkahelyem és a városi önkormányzat támogatásának köszönhetően ezt már én is sokszor megtapasztalhattam. Ha jobban belegondolok, tulajdonképpen a versenyzésnek köszönhetem, hogy bejártam Európát. Rómához különösen szép emlékek fűznek, hiszen harminc ország majdnem kétszáz résztvevője közül itt értem el eddigi legjobb nemzetközi eredményemet: tizenhetedik lettem.

 Júliusban Bécsbe utazom. Szeretnék onnan is hasonlóan kellemes élményekkel hazatérni...

 

Eddig a Néplap áprilisi írása. Most ugorjunk néhány hónapot. Júliusban Julcsi valóban elutazott Bécsbe, majd hazajött, és a szerkesztő érdeklődésére azt válaszolta: jöttem, láttam, 18. lettem!

Majd így folytatta:

 

Az Intersteno a 45. kongresszusát, illetve az ehhez kapcsolódó világbajnokságot 2005. július 22-29. között Bécsben rendezte, ahová sikerült kijutnom a magyar csapat tagjaként. Jóllehet ez volt a kilencedik világbajnokságom, mégis összeszorult a gyomrom, amikor felszálltam a magyar csapatot szállító autóbuszra.

A szállásunk nagyon szép környezetben volt; szállodai szobánk ablakából gyönyörködhettünk többek között a bécsi parlament épületében.

A vb a gépíróversennyel kezdődött. Számomra emlékezetes az időpont: 24-e, vasárnap. A délelőtt folyamán versenyzők rossz hírekkel szolgáltak a délután indulóknak. Az történt ugyanis, hogy néhány túlbuzgó versenyző a rajtot jelentő sípszó előtt csapott a billentyűk közé. A rajt csak harmadjára sikeredett szabályosra.

Mint kiderült, fölöslegesen idegeskedtem, ugyanis a délutáni versenyzők - köztük jómagam - egy svájci óra pontosságával indították gépüket. Persze, nincsen rózsa tövis nélkül. Míg odakint úgy harminc fok körül lehetett, addig a versenyteremben jó, ha húszat mutatott a hőmérő. Szégyen, nem szégyen, szélsebesen felrántottam a táskámban lapuló zoknimat, ami a túlélést jelentette számomra. A fagyos körülmények ellenére sikerült időben bemelegednem, és a megállást jelző sípszó után elégedetten álltam fel laptopom mellől. Éreztem, hogy jól sikerült. A mindent eldöntő eredményhirdetés természetesen még egy ideig váratott magára.

Gyakran hallani: Bécs gyönyörű város. Nos, erről a szabadidőnkben sikerült minden kétséget kizáróan meggyőződnünk. Megcsodáltuk a Sissi Múzeumot, Stefansdomot, a várkertet, a rózsakertet és hosszú sétákat tettünk a schönbrunni kastélyban és parkjában.

Az eredményhirdetésre a bécsi városháza fesztiváltermében került sor. A magyarok ez alkalommal is szép teljesítményt nyújtottak. Én is elégedett voltam az eredményemet illetően.

Végezetül egy nem titkolt vágyamról szólnék. A következő világbajnokság 2007-ben Prágában lesz, melyre - talán utoljára - szeretnék kijutni, ugyanis nekem ez lenne a jubileumi tizedik.

 

Úgy legyen!


© Copyright MAGYGOSZ 2002 - 2004 — magygosz@axelero.hu
Design & HTML: Schmidi (zschmidt@freemail.hu) | Tartalom: gyne (gyetvai@axelero.hu)