Főlap | Bemutatkozunk | SzóVilág | Hírek | Versenyek | Vállalunk | Büszkeségeink | Linkek | Ajánló | Letöltés | Tanulmányok|Fórum |
Társam, a billentyűzet

Ági, a géppuskakezű

 

Aki már elmúlt 25 éves, az tudja, hogy a versenybizottság a továbbiakban már csak tapintatból sem kíváncsi a születési évére, vagyis véglegesen belépett a felnőttek világába a magyar gyors- és gépírási versenyeken is. Így történt ez velem is két évvel ezelőtt.

A gépírást abban a pillanatban szerettem meg, amikor 1993-ban beléptem a miskolci Fáy András Közgazdasági Szakközépiskola 1. sz. írógéptermébe. A gyorsírással viszont kezdettől fogva gondjaim voltak, pedig a mai napig mindkét versenyszámban szoktam indulni, és egyre többet használom a munkahelyemen is. Áttételeim 5-ösek, rövidítésdolgozataim 1-esek voltak (talán nem is olyan rossz, ha elárulom, hogy nullás jegyünk is volt), így átlagos közepesként teljesítettem. A rövidítéseknél a mai napig elég egyéni a stílusom (sosem felejtem el a 2001. évi Leipzig Opent, ahol Taivan és Nairobi rövidítése nálam x és y volt).

Versenyzői pályafutásomat az OSZTV II. helyezésével kezdtem, hatalmas csalódással. 10 perces másolás volt, közel 4 ezer leütést írtam le, egyetlen hibával és szilárd meggyőződéssel, hogy elég lesz a győzelemhez. A versenydolgozatom ellenőrzésénél kiderült, ami írás közben nem, hogy az írógépem javítószalagja elromlott. Volt plusz egy hibám, amit a javítószerkezettel javítottam (vissza egy leütést és ráírva a helyes betűt), ezt a szalag hibája miatt nem javította, hanem ráírta, így - teljesen jogosan - dupla hibának véve az eredményem mínusz 300 leütéssel csak a II. helyre volt elég.

Az érettségi után sem akartam lemondani a versenyzés öröméről, így egyéni tagként folytattam, és sokszor népes családomat verve kiadásokba, Miskolcról utazgattam fel a bajnokságra, vagy nyíregyházi elődöntő után az országos versenyekre, egészen addig, amíg Budapestre nem költöztem. Itt 2002-ben sikerült ifjúsági versenyzőként országos gépírásversenyt nyernem, ez (és persze a munkáltatói támogatás) adta a motivációt a 2003. évi világbajnokságra, Rómára. A vb-ről és az ezüstéremről írtam már élménybeszámolót, fantasztikus érzés volt. A munkahelyemen folyamatosan leveleket és jegyzőkönyveket írok, büszke vagyok rá, hogy ezt egy vb-ezüstérem birtokában tehetem meg, és megkapom azt az elismerést, ami oly fontos a munkám során.

Munkahelyemen nagy örömömre folyamatosan pozitív visszajelzéseket kapok (bevetettük Ágikát, kérjük meg a géppuskakezűt stb.), és jó érzés volt, hogy minden munkatársam drukkolt az őszi versenyen. Amikor kiderült, hogy a magyar és a német nyelvű gépírást is megnyertem, tőlük is kaptam ajándékot, az okleveleimet pedig bekeretezve kitették az ügyfélszolgálati irodában.

Versenyeim során folyamatosan arra törekszem, hogy minden kategóriában, ahol képesnek érzem magam eredményt elérni, elinduljak. Így sikerült (akkor még juniorként) megnyernem 2004-ben a gyors- és gépírási összetett bajnokságot. Ezt tartom a legjobb magyarországi eredményemnek, ill. a szakmám legnagyobb elismerésének, hiszen a teljesség kedvéért, hogy mi is vagyok: gyors- és gépíró, idegen nyelvű gépíró, jegyzőkönyvvezető.

Mint minden dolgozó embernek, akinek van párja, háztartása, családja, nagyon kevés ideje marad magára, hobbijára, a versenyekre való felkészülésre. Rengeteg tényezőtől függ, hogyan teljesít valaki egy országos versenyen, bajnokságon vagy külföldön.

A számítástechnika fejlődése, a rövidítések és automatikus javítás megjelenése sem győzött meg arról, hogy szupermodern billentyűzetet használjak, és rövidítve írjak. A régi Olivettimet nem adnám semmiért, és minden egyes leütést inkább leírok, mint hogy visszajavítgassam a mondat első betűjét, vagy véletlenül teljesen más szót írjak le, vagy megálljak gondolkozni, hogy is rövidítettem ezt a szót. Képesnek érzem magam arra, hogy a teljesítményemet gyakorlással, odafigyeléssel, versenyszövegek feldolgozásával javítsam, és amíg nem érzem azt, hogy fizikailag képtelen vagyok a jelenleginél nagyobb teljesítményre, az automatikus javítás megmarad számomra egyfajta tartaléknak.

Minden versenyzőnek elegendő időt kívánok a márciusi bajnokságon való gyakorlásra. Javaslom a betűkapcsolatok írását (az őszi verseny előtt szinte egyetlen értelmes szót le sem írtam), a visszafelé írást és az egyenletes sebességre való odafigyelést. A lassan járj, tovább érsz elv ebben az esetben biztosan csodákat tud tenni.

Bíró Ágnes

 


© Copyright MAGYGOSZ 2002 - 2004 — magygosz@axelero.hu
Design & HTML: Schmidi (zschmidt@freemail.hu) | Tartalom: gyne (gyetvai@axelero.hu)